Egy álláskereső napjai Magyarországon

Munkanélküli lettem. Közel négy hónapja ezzel a rövid, tömör mondattal léptem be az otthonunkba. Már vártható volt, de azért nagyon nem esett jól. Szerencsére a családom is egész jól viselte a dolgot.

Magamról csak annyit, hogy több mint húsz évet dolgoztam egyfolytában, kemény munkával szép karriert futottam be. Sikerült egy egyszerű adminisztrátori beosztástól egy multi cég leányvállalatának a vezetéséig eljutnom.

Nem haragszom senkire, bár az utóbbi időben fejetlenség és kapkodás jellemezte az anyacég vezetését, amit megfejeltek még dilettáns döntésekkel, és az igazgatók közötti harccal. Ennek következménye lett a "racionalizálás" és a "költséghatékony gazdálkodás" kifejezések egyre erőteljesebb alkalmazása. Itt már lehetett sejteni, hogy ez bizony létszámleépítést és központosítást jelent. Így is lett.

Szerencsére találtam elfoglaltságot magamnak, a vizsgaidőszakot sikeresen túléltem, pihentem, majd az elmúlt években elmaradt ház körüli munkákat végeztem el. Mivel az elválás minden téren korrekt volt, így ezeket nyugodtan meg tudtam tenni. De most már ideje lenne dolgozni, mert a családomat el kell tartanom, és a tartalékok elfogytak.

Ami még érdekes, hogy a barátok, haverok száma hihetelen mértékben lecsökkent, de tudom, hogy nem vagyok ezzel egyedűl.

És most az álláskeresésről. Ma magyarországon kapcsolatok nélkül nagyon nehéz munkához jutni. Főleg úgy, hogy csak tapaszatalatom van, de végzettségem még nincs. Igaz ez még egy évig lesz csak így, aztán már diplomás embernek tudhatom magam.

Vissza az álláskereséshez. Ex cégvezetőként tudom, hogy a kiválasztás rettentő személytelen és sok esetben nem a megfelelő ember kerül a meghírdetett állásba. És kezdődik minden előlről. A meghírdetett állásokra sokszor már van jelölt, illetve sok állást meg se hírdetnek. A fejvadász cégek pedig a végzettséget és a nyelvtudást nézik, a gyakorlat csak ezután következik a sorban, elvégre a megbízó elvárásai alapján keresik a megfelelő embert. Ez szintén tapasztalat.

Egy hónapja intenzívebb álláskeresést folytatok, de eredménye nem volt eddig. Kevés a számomra elfogadható állás. Nem vagyok karrierfüggő, de szeretnék olyan munkát végezni, ahol ki tudom használni a képességeimet, tapasztalatomat. A különböző pénzügyi és vállalkozás tanácsadói, ja és pénzügyi menedzseri meg pénzügyi területvezetői állásoktól lassan kiütésem lesz.Voltam egy-két meghallgatáson, ahol kissé divatjamúlt öltönyös, sunyi tekintetű alakok három órán keresztűl próbáltak meggyőzni 4-5 embert, hogy mennyire jó lesz nekik majd 2-3 év múlva. Nevetségesek.

Nem félek a munkától, sem a változásoktól. Igenis szükség van arra, hogy bizonyos időközönként váltsunk. Most még reménykedem, hogy egymásra találunk egy jó állással, de ha sokáig nem történik semmi, akkor olyan helyre megyek, ami nekem sem fog tetszeni.

De nem adom fel. Addig is írom a szakdolgozatomat, tanulok, és keresem a megfelelő munkát.